Gratulálunk Rozmann Zoltán tanár úrnak és Kiss Rudolfnak, a 12/1. osztály volt tanulójának! A tanár úr dicsérte Rudit:

- Megérdemelte a SZKT-n a második helyet. Nagyon ügyes gyerek. Bármit megmutattam, már csinálta is. Semmit nem kellett neki kétszer mondani. A helyszíni hegesztés nagyon nehéz, különösen a tükörhegesztés. Azért úgy hívják, mert csak akkor látja, mit csinál, ha közben tükörben nézi. Ezt kellett sokat gyakorolni.

- A szakmában milyen műveletek a leggyakoribbak?

- Csőalakítási eljárások, emeletív készítés, hajlítás, mosdószerelés, bojlerszerelés. Tulajdonképpen egy év volt a felkészülésre, de délután is sokszor benn maradtunk gyakorolni.

- Rá kellett beszélni Rudit arra, hogy induljon az országos versenyen?

- Örült, hogy mehet, szívesen készült. Érdeklődő gyerek. Nem volt szükség rábeszélésre.

- Lesz utódja Péternek, aki majd ugyanígy helytáll egy versenyen?

- 2-3 gyerek képes lenne felkészülni, de elméletből nem olyan jók. Jobban kellene figyelniük az órán. A szakelmélet dominál, azt kell erősíteni. Nem volt megterhelő számomra a felkészítés. Akin látni, hogy érdeklődik, akar, azzal könnyű dolgozni.

 

Rudi szívesen emlékszik a versenyre:

- Nehéznek nem mondanám, mert fel lettem készítve. Az elmélet volt kicsit nehéz, legalábbis nekem. Meglepett, hogy az elődöntőben is milyen sokat kellene tudni. A tankönyv se nagyon említett néhány dolgot, amit kérdeztek.

- Tervek?

- Különbözetit teszek, hogy a Mikesben minél rövidebb idő alatt letehessem az érettségit. A szakmámban maradok, valószínűleg vállalkozó leszek. Nagypapám villanyszerelő, évek óta dolgozom vele. Egyszer majd átveszem tőle. Kertvárosban lakunk, az udvarban műhely is van.

- Mióta jobban ráérsz, mivel foglalkozol?

- Dolgozunk a nagypapával. A barátokkal is összejövünk. Diszkóba nem járunk, de elmegyünk ide-oda.