Polócz Tamás évek óta az iskola diák stúdiósa. Ha jó a kedve, szünetekben jó zenékkel „simogatja” a fülünket, ha rossz, akkor meg…
-Ez nem egészen így van- mosolyog Tamás az elképzelésen. -A stúdióba be voltunk osztva. Attól függött a zene, ki mit hozott. Sajnos, a helyzet az ifjúság hátrányára változik, hiszen lassan végzünk, nem érünk rá a stúdióban zenélni. Az igény meglenne az iskolarádióra, új emberek pedig nem jelentkeznek.
-Hogyan kerültél kapcsolatba az erősítőkkel?
-Általános iskolában, 6. osztályban kezdődött. A gondnok jó ismerősöm volt, segítettem neki pakolászni. Hangosítással még nem foglalkoztam elmélyülten, de kezdett érdekelni a stúdiózás. Amikor a Fellnerbe kerültem, az osztályfőnököm, Mohácsy tanár úr megtudta, hogy ezzel foglalkozom, és becincált a stúdióba. Bemutatott Baller Laci bácsinak, aki akkor ott dolgozott –így kezdődött. Egy-egy srác volt beosztva hétfő-keddre és szerda-csütörtökre, nekem a péntek maradt. A rendezvényeken segítettünk ki -és bepakolni, de ahogy végeztek a fiúk, egyre kevesebben lettünk. Laci bácsi nyugdíjazása után egyedül maradtam. Több, mint egy éven át én voltam „a stúdiós”. Vendi bácsi segített, ránk szakadtak a tennivalók. Mióta Mohácsy Viktor idekerült, ketten dolgozunk. Császár Károly és Majdán Péter, amikor tudtak, mindig segítettek. Péter az osztálytársam, Karcsi 12.-es festő. Velük iskolán kívül is együtt dolgozunk. A saját mobil hangosításunkkal zenekarokat, rendezvényeket hangosítunk.
-A stúdiózás nem megy a tanulmányok rovására?
-Nézzük csak! Amikor egyedül voltam a stúdióban, az óráim után itt kellett maradnom a stúdióban, megszervezni a programokat, a hangosítást tervezni. Mi tagadás, egy-egy óráról nagy ritkán elkéstem. Kicsit rontottam az átlagomon, de a tanulást nem veszélyeztette.
-Egyébként mikor szoktál tanulni?
-Tizedik félévéig nagyon rendesen tanultam, később, a munkáim miatt egyre gyakrabban csak éjszaka.
-Melyik tárgyat szereted a legjobban?
-A szakmai ismeretet.
-Milyen szakmát tanulsz?
-Villanyszerelőnek tanulok, de, ha végzek, érettségizni szeretnék. Hangmérnöki OKJ-s képzésre szeretnék jelentkezni Debrecenbe.
-Debrecenből hazajössz Tatabányára?
-Természetesen.
-Milyen érzés végzősnek lenni?
-A hosszú öt év után nagyon jó. 13.-ban már vállalkozónál vagy cégnél dolgozunk teljes munkaidőben. Fegyelmezett munkát várnak tőlünk, itt már minden „élesben” megy. Aki ügyes, egy kis pénzt is kereshet pluszban.
-Milyen élményeket viszel magaddal a Fellnerből?
-A stúdiós társaság nagyon meghatározó. Az iskolában és a magánéletben is együtt vagyunk. Rengeteg közös élményünk van.
-Melyik a legemlékezetesebb?
-Jó volt, amikor egy bulin hangosítottunk. Csináltak színpadot, ami a buli felénél összecsuklott, mint egy rossz ágy. Nem tört össze semmi, csak macerás volt az összeszakadt asztalon CD-t cserélni. De ha mindent elmesélnék, akkor az egész újság betelne.
-Megéri hangosítással foglalkozni?
-Meg. Ennek köszönhetem, hogy olyan embereket ismertem meg, akik a magánéletben is segítségemre vannak. Rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk az öt év alatt. Hangosítottuk már a Ganxta Zolit, a Kozmixot, a 100 Folk Celsiust. Szívesen vállalunk hangosítást, csak ennek is vannak buktatói. Nagyon rendesen kell dolgozni, mert ha valamit elrontasz, oda többet nem hívnak. Kár, hogy a suliban már nincsenek diszkók. Mindig jó volt a hangulat. Sajnos, a diákság egyre jobban orientálódik az éjszaka felé, és a suliban, ugye csak 10-ig lehet csinálni valamit. Ez az ok, ami miatt már nem éri meg semmit csinálni.
-Szabad idődben mit csinálsz?
-Filmet nézek, főleg horrort meg vígjátékot. De legjobban motorozni szeretek, olyankor szabadabbnak érzem magam.
-Mivel fogod tölteni a nyarat?
-A baráti körömmel Horvátországot tervezzük. És nagyon szeretném, ha összejönne az egy hét tervezett pihenés Csillebércen, amit a DÖK-től kapunk jutalmul.
-Sok sikert, kívánjuk, hogy minden terved valóra válthasd!